A múlt magyar tudósai I-V.

Illyés Géza
Illyés Géza professzor nemcsak Magyarországon, hanem európai viszonylatban is az urológiai sebészet úttörője volt. Az ő nevéhez fűződik a vesevezeték röntgenábrázolásának és a vesevizsgálat új módszerének, a pyelographiának kidolgozása. A vesekövek pontos helyzetének meghatározására, daganatok, fejlődési rendellenességek megállapítására is az általa továbbfejlesztett vizsgálati eljárásokat használjuk.

Sebestyén Gyula
Sebestyén Gyula a magyar folklorisztika egyik legkiemelkedőbb tudósa volt. Vizsgálta a magyar rovásírást, a magyar ősvallás emlékeit a sámándobtól a lóáldozatig, írt a regölésről, a honfoglalás mondáiról, számos népszokásról és a hazai folklór sok más jelenségéről. Ő hozta létre az országos néprajzi gyűjtőhálózatot. A magyar néprajzi anyagon kívül a hazánkban élő nemzetiségek népi kultúráját is tanulmányozta.

Gombocz Zoltán
Gombocz Zoltán századunk első évtizedeiben a magyar nyelvtudomány legnevesebb képviselője volt. Ő kezdte írni - Melich Jánossal együtt - a nagy Magyar Etymológiai Szótárt. A szerző ismerteti a nagyhírű tudós életét, munkamódszerét, és különösen kiemeli kritikai érzékét. Gombocz Zoltánt méltán nevezhetjük Melich János mellett a modern magyar nyelvtudomány megteremtőjének.

Révai Miklós
Révai Miklós a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb hatású tudósa, a magyar nyelvművelés elméleti megalapozója volt. Úttörő jellegű munkásságot fejtett ki a magyar irodalomtörténet, irodalomelmélet és stilisztika területén, a tudományos ismeretterjesztésben, valamint a Magyar Tudós Társaság létrehozásában. Legnagyobb, nemzetközileg is korszakalkotó jelentőségű érdeme a történeti nyelvtudomány megteremtése.

Than Károly
Than Károly a magyar kémia nagy újjászervezője és korszerűsítője volt, hatása napjainkig érezhető. E könyv ismerteti a nagy tudós és tanár érdekes ifjúságát, csillogó pályafutását. Méltatja pedagógiai és kultúrpolitikai munkásságát, írói tevékenységét, valamint a kémia különböző területein elért nemzetközi jelentőségű tudományos eredményeit.