Boda László (szerk.) - A Pannonhalmi-dombság

Vonzó vidék, igazi emberi léptékű kulturtáj a Pannonhalmi-dombság (közkeletű nevén a Sokoró). Van centruma, igazi központja, amely szakrális, lelki, szellemi, kulturális, történeti és nem utolsó sorban gazdasági értelemben befolyásolta, sőt meghatározta sorsát. Ez Pannonhalma, a bencés főapátság. Van hallatlanul kifinomult, a legjobb magyar és sváb hagyományokra épülő szőlőtermelési és borkészítési kultúrája. Van irodalmi kisugárzása és csorbítatlanul fennmaradt népi építészete.

Hagyományos értékei mellett vannak – hazánkban nem általános – civilizációs lehetőségei (sípálya, repülőtér, egy nagyváros és az autópálya közelsége), melyek a turisták számára kedvelt hellyé teszik e térséget. A szinte mindenütt a domboldalakra felkúszó szőlősorok és présházak pedig otthonossá varázsolják az itteni falvakat. A vadregényes löszmélyutak, (“szurdikok”) az oldalukba vájt titokzatos “likpincék”-kel egyedülálló látványosságok. A burjánzó, védett erdők és a körpanorámát nyújtó magaslatok igazán csábítóvá teszik a három jól elkülönülő vonulatot a gyalogos turisták számára is.

Érdemes ellátogatni a Bakony lábánál fekvő településekre is, hisz történeti és kulturtörténeti szempontból egyaránt kapcsolódnak a Sokoró-vidékhez, amelyet az is jelez, hogy ma nem Veszprém, hanem Győr-Moson-Sopron megyéhez tartoznak.