„Tisztába kell vele jönnünk, hogy szeretni művészet, éppen úgy, ahogy élni is művészet; ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell szeretni, ugyanúgy kell eljárnunk, mint amikor bármely más művészetet vagy mesterséget akarunk elsajátítani…” – írja e tárgyról szóló művében Erich Fromm. Szavaival mintegy igazolását és megerősítését adja Sík Sándor és Juhász Vilmos eredeti célkitűzésének. Hiszen a szeretet breviáriuma, amely megjelenésekor rendkívül népszerű világirodalmi antológiának számított, az ismerettágítás és a lelki felkészülés szintjén a szeretet művészetének kézikönyve kívánt lenni. Megjelenése idején, 1947-ben hatalmas közönségigényt elégített ki. A háború iszonyú pusztítása és embertelensége rádöbbentették a megmaradottakat a szeretet és megértés pótolhatatlan voltára.
Ma újra szükségünk van a hitre, hogy a szeretet nemcsak békés, belenyugvó ráhagyatkozás, hanem az embernek tartást, szilárdságot adó erény is.
Szent Pál csodálatos szeretet-himnuszának igazságait sosem cáfolta meg a történelem, érvényesek azok ma is, és alapvető feladatunk, hogy továbbadjuk a következő nemzedéknek is.
