Ha elménk kapuját résnyire megnyitjuk, s beengedjük a fényt, némán feltárul előttünk az élet értelme. Akár egy percre, akár egy órára nyílik meg a kapu, a megismert, kifejezhetetlen értékű titkot már semmilyen körülmények között sem téphetik ki belőlünk. Meghal a szó, amikor az élet értelmét próbálom megvilágítani, de aki érezte már, ahogy meditáció közben a szüntelen vágyakozás eredményeképpen vagy egy bölcs kegyelme által egész bensője felolvad, és titokzatos végtelenbe foszlik szét, az az ember megérti, mi az, amit nekem csak erőtlenül sikerült visszaadnom. A lélek is lábujjhegyen jár e hatalmas erő néma jelenlétében.
Az ember mint lelki lény a végtelen bölcsesség lehetőségével, a boldogság hihetetlen forrásával van megáldva. Az isteni végtelenséget hordozza magában, de megelégszik azzal, hogy egy szűkre szabott élet poros útját rója, mintha nem volna több egyszerű emberi rovarnál.
Az egyéni lét nagy problémáit, a minden komoly ember életét foglalkoztató főkérdéseket nem lehet az emberi agy szűk határain belül megoldani. Kielégítő válaszok lényünk korlátlan belső terében, rejtett természetünk isteni közegében várnak ránk. Az agy ugyanis csak meddő szavakkal válaszol, míg a lélek a belső fényár csodás élményével.
Aki elszánja magát, hogy rendszeres gyakorlatává teszi az e könyvben tárgyalt misztikus koncentrálást, első kézből tapasztalhatja meg az ember isteni létét. Szent könyveink és egyéb köteteink lassan elveszítik majd hatalmukat, ahogy a gyakorlatokat folytató egyén kezdi megtalálni saját nagyságát.
