A valóság vonzásában -Az újságírói mesterségről

"Ma tehát szomorú szívvel kell belátnunk: ha hivatásunk omlottságáról és részbeni romlottságáról fogalmazunk elítélő mondatokat, nemcsak az újságírás elüzletiesedése, a magánkézben lévő bulvárújságok, kereskedelmi rádiók és televíziók rontó hatása mutatható ki okként a háttérben, hanem a politika befolyása is. Azé a politikáé, amely - különösen 1948 után - szolgálójává és ezzel hamissá tette a hírközlést, a tájékoztatást több évtizeden át. Pedig ezekben a sötét években is voltak, akik próbálták megőrizni a leírt és kimondott újságírói szavak méltóságát. Voltak Ruffy Péterek, Baróti Gézák, Mátrai Betegh Bélák, s voltak fiatalok, akik a régi eszményre tekintettek, ámbár a nagy egészet megváltoztatni nem tudták. Mert nem lehetett. Ami most van, ennek a hosszantartó folyamatnak a következménye, s a valódi történéseket aligha lehet megközelíteni addig, míg el nem készül egy részletes és szókimondó sajtótörténet a szereplők pontos és méltányos megnevezésével. De addig is világos a cél: az újságírást vissza kell emelni az értelmiségi hivatások közé. Nem lehet tűrni tovább, hogy némelyek - a múlt züllöttségének fedezékében - a kereskedelmi szokásokra hivatkozhassanak a mai silányság magyarázataképpen. Az újságírás, ha nem művészet is, mindenkcppen a nemzeti gondolkodás része, a felső alkotói szintek közelítője. Ha nem így van, ha az újságírók döntő többsége nincs tudatában annak, hogy tudásban és erkölcsben hol van a mérték, akkor nincs újságírás. Akkor csak hitványság van és szolgalelkűség. Kivész a szolgálat szelleme és a történelmi igény. Itt van tehát az ifjak feladata!"