"Rögtön megláttad benne az alkotót, a felfedezőt, akiből minden korban csak nagyon kevés akad: egy csak Dantéhoz fogható egyéniséget. Csupa energia volt. Az eszmékkel teli élet lángolása és atmoszférája sugárzott belőle... Nyílt ember volt, célratörő, mindig az igazságot kereste, kevéssel is beérte: Szabad volt tehát, nemes és boldog... Tekintete, a legtisztább, amelyet valaha is láttam, fénylett, de nem tévelygett, tiszta volt és fürkésző, ugyanakkor mégis érzékeny, zsenialitás izzította, finomság enyhítette. Rettenetes is tudott lenni. A ravasz és hazug emberek féltek tőle, de tekintetét sohasem szegezte rájuk. Átdöfte őket, aztán elfordult tőlük... Így maradt meg bennem Blake. Azok közé a kevesek közé tartozott életemben, akik a legkisebb mértékben sem inogtak meg, akik mindig azonosak maradtak önmagukkal és akiket nem sújtott az érdektelenség. Nevük fényességét nem emelhette sem tisztesség, sem pozíció. Megnemesítette a nyomort...."
