„… Azelőtt hosszú időn át vágyott egy nő szerelmére. De valahogy nem szerelemre termett. A rakparti irodában, szobájában és álmaiban, megszokott éttermében és szeretőjében, egész élete során szinte kizárólag a boldogságot hajszolta, melyet lelke mélyén, mint mindenki, lehetetlennek hitt. Azzal játszott, hogy boldog akar lenni, de sohasem vágyott erre tudatosan és eltökéltséggel. Soha, egészen addig a napig, míg…” És attól a pillanattól kezdve, egy teljes józansággal kiszámított mozdulat jóvoltából, egész élete megváltozott, s a boldogság sem tűnt lehetetlennek. Kétségkívül fájdalommal szülte ezt az új lényt. De mégis milyen kicsinység volt a lealázó komédiához képest, amelyet azelőtt játszott?
