Egy férfi tíz éve nem beszél a feleségével és a lányával, pedig egy fedél alatt lakik velük. Tíz év múltán egy névtelen levél jóvoltából rájön, hogy a felesége kerítőnő, saját lányát is megpróbálta prostituálni...
Ebből a hihetetlenül banálisnak tetsző regényes alaphelyzetből furcsa játék kerekedik. Mindaz, amit már egyszer elhittünk az életének hazug kulisszái mögött nyomozni kezdő Francescónak, bármelyik pillanatban megkérdőjeleződhet. Hiszen tízesztendei hallgatás és önámítás után nem könnyű egyszerre figyelmesen szembenézni a valósággal, és különösen nem, ha valaki, mint Franesco, csupán megírandó regénye nyersanyagaként kezeli házasságának történetét, nevelt lánya iránti furcsa szenvedélyét, újságírói karrierjét: a tulajdon életét - sőt, elmélkedéseit is a tulajdon életéről...
Mesteri bravúrral megírt regényében Alberto Moravia figyelemre inti az olvasót is. A hétköznapok hazugsága nemcsak ürességet, hanem komoly veszedelmeket is takarhat, ezek pedig nem csupán A figyelem újságíró főhősét fenyegetik.
