Korunk egyik legismertebb indológusának két tanulmánya a kasmíri saivizmus bölcseleti hátterébe és történeti kibontakozásába nyújt betekintést. Az első írás ( „Tisztaság és erő a kasmíri bráhmanák körében”) a 9-13. századi Kasmírban jelen lévő vallási irányzatok emberképét tárja fel. A filozófiai szemléletek és társadalmi előírások mélyére hatolva bemutatja, hogyan alakultak ki az emberi személyiség avagy „önvaló” eltérő felfogásai, és milyen szerepet játszott ebben az ortodoxia és heterodoxia, a tisztaság és az erő útjának ellentéte, illetve kölcsönös egymásra hatása. A második értekezés („Swami Lakshman Joo és helye a kasmíri saiva hagyományban”) a kasmíri saivizmus új- és legújabbkori történetét tekinti át. Autentikus szövegforrásokra (köztük sok máig kiadatlan kéziratra) támaszkodva felvázolja, milyen formában élt tovább e hagyomány a 13. századot követően, és hogyan jutott el végül az irányzat nagy huszadik századi mesteréhez, Swami Lakshman Joohoz. Idézet a könyvből: „Azt látjuk, hogy az önmegragadás erői, amelyek a kasmíri társadalomban ezen időszakban megnyilvánultak – a heterodoxia és ortodoxia fentebb említett kettősségének pólusain és egymáshoz való közeledésük dialektikájában –, az értékek olyan alapvető struktúrájába illeszkednek, amely vélhetően a kulturális formák jóval tágabb körének alapjául szolgál a középkori India királyságaiban. Ennek az alapszavai a tisztaság és az erő. Az egyik végletet azok jelentik, akik a mindenhatóságra törekszenek, a másikat azok, akik a személytelen tisztaságra. Az előbbiek tisztátalanok az utóbbiak szemében, az utóbbiak erőtlenek az előbbiek szemében. Az előbbiek a tisztátalanság vizionárius művészetén keresztül a korlátlan hatalmat akarják elérni, míg az utóbbiak a tisztaság útját követve egyfajta lényegi értelemben vett szándéktalanságot, mely doktrínájuk legkérlelhetetlenebb formája szerint ama megszabadító felismerésben tetőződik be, hogy a cselekvés káprázat, semmit sem tettek a múltban és tesznek a jövőben. A tisztátalanok abszolútuma az abszolút erő; a tisztáké a mozdulatlan lét.”
