Az újabb amerikai költészet egyik legnagyobb hatású egyéniségével ismerkedhet meg a könyv lapjain az olvasó. Az 1926-ban született Allen Ginsberg a beatmozgalom programversével, az Üvöltés-sel vált ismertté: a "nemzedéke legjobbjaival" "az őrület romjaiban" azonosuló költő végtelen hosszúságú sorokban, a ráolvasások, az imák, a szónoklatok szózuhatagainak dallamára, szokatlan aritmiás ritmusra hörögte-kántálta - rikoltotta világgá elégedetlenségét Amerikával, s ebben a gáttalan vallomásban mindazok a maguk életérzését ismerték fel immár megfogalmazva, akik nem találták helyüket a sokat magasztalt amerikai életforma keretei közt, a nyárspolgári konszolidációk benzingőzös levegőjében, és akik még az önpusztítást is vállalva, ki akarták szakítani magukat ebből a társadalomból.
A vers születése óta több mint tíz esztendő telt el.
A nyugtalan, örök-nonkonformista, különcködő Ginsberg máig nem került le az újságok címlapjairól: botrányok kavarognak körülötte, s ő maga is szívesen szolgál szenzációkkal. Bárhogy is vélekedjünk ellentmondásos világáról, a magát előszeretettel reklámozó emberről - a költőt, a jelentős költőt zavartalanul tisztelhetjük benne.
