"Habemus papam!" Van pápánk! - hangzik Róma-szerte az örvendező kiáltás, amikor a Laterán fölött felszáll a sikeres választást jelző füstcsík. Volt azonban a pápaság történetének két olyan időszaka, amikor a szentatyák némelyike egyben családatya is volt. E tényt közülük - noha a papi nőtlenség a katolikus egyházban a mai napig érvényben van - egyesek nyíltan, sőt büszkén vállalták, mások titkolni igyekeztek. Alois Uhl könyve az oknyomozó történetírás tárgyilagos, részletesen dokumentált módján színes képet fest a pápa apákról és gyermekeikről, szemben a hagyományos, e tényt leplezni igyekvő egyháztörténetekkel. A vélt vagy valós botrányairól elhíresült Borgia gyermekek, Lucrezia és Cesare mellett a teljesség igényével veszi sorra a kevéssé ismert pápagyermekek sorsát is. Jogos és túlzott emberi érzések, szenvedélyek, hatalom és politika, egy féktelen időszak eseményei kavarognak a kötet oldalain.
