Amerikai útinapló

A kiváló francia írónő 1947-ben négy hónapot töltött Amerikában, s naplójegyzeteiből csak hét év múltán írta meg Amerikai útinapló-ját. Ez volt az első könyve, amely magyarul megjelent. A felfedező örömével, fáradhatatlanságával, lázas izgalmával kutatja fel mindazt, amit Amerika ez alatt a rövid idő alatt tájban és emberi arcokban, egzotikumban és hétköznapokban, intellektuális élményben és hangulatokban nyújthat neki. Nem törekszik teljességre, de ami a legjobban érdekli – hogy hogyan él, milyen életet épít, hogyan gondolkodik a világról az amerikai értelmiség –, azt művészi érzékenységgel, a baloldali polgári humanista szemével, teljes bonyolultságában látja meg. Érzi és közvetíti az értelmiség akkori magányhangulatát, a jövőtlenséget, a pénz hatalmát a szellemi értékek felett, s kivált az európaiaknak oly érthetetlen és riasztó politikai és intellektuális közöny légritka atmoszféráját. A gyönyörű és vad tájak lírai leírásából, a négerkérdést érintő lapok mély emberségéből, a lényeget megragadó, rendszeres elme erős sugárzásából egy rokonszenves és okos író arca bontakozik ki a magyar olvasó előtt.