A Tudomány Ünnepe 2008. évi mottója — ’Föld, levegõ, víz, tûz’ és, magától értetõdõen, az ’ember’ — a régészetet telibe találta. Természetesen nem azért, mert a kulcsszavak
a diszciplína artikulálatlan, vagy — finomabban fogalmazva — ’próteuszi’ természetére utalhatnak, hanem azért, mert ezek mintegy magukba foglalják azt a fejlõdést, amit a régészet, ez az eredetileg konkrét és átvitt értelemben ’földhöz kötött’ tudomány mutathat fel azáltal, hogy megfelelõidõben nyitott volt a természettudományos eredmények adaptálására, s hogy képes volt ezáltal módszereiben megújulni, és ezzel párhuzamosan az interpretáció területén is új megközelítési módokat és új minõséget teremteni."Kezdi Szabó Miklós, a tudományos ülésszak szervezõje és a kötet egyik szerkesztõje bevezetõ tanulmányát.
A Magyar Tudományos Akadémián 2008 novemberében az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének tudományos mûhelyében készült elõadások hangzottak el, és ezeknek az elõadásoknak az írott, szerkesztett változata alkotja a L’Harmattan Kiadó Bibliotheca Archaeologica sorozatának újabb kötetét. Az írásokat nem a régészeti könyvekben szokásos idõrendbe sorakoztatva találja meg az Olvasó, hanem a Platón által megnevezett princípiumok némiképp átrendezett sorrendjében, bemutatva ezzel a régészet új és korábban talán ismeretlen dimenzióit. Az elsõ négy tanulmány a levegõ régészetével foglalkozik (Czajlik Zoltán, Bödõcs András, Bartosiewicz László és Bózsa Anikó, Borhy László). A következõ írások a régészet hagyományos területére, a földre vezetnek, megközelítési módjuk mégis újszerûnek tartható(Raczky Pál és Anders Alexandra, Timár Lõrinc, Vida Tivadar, V. Szabó Gábor). A kötetet a tûz (Belényesy Károly) és a víz (Tóth J. Attila) régészetének egy-egy tanulmánya zárja.
