Egyszer volt hol nem volt, az üveghegyen túl, az italok óceánján innen volt egyszer egy képzeletbeli kisváros, valahol Amerikában egy álomszép tengerparti gazdagok által lakta vidéken.
Így is kezdődhetne ez a történet, ám ez egy komoly embermese egy alkoholistáról. és ahogy a fejezetekbe egyre jobban belemerülünk, tabumentesen feltárulnak azok a kapuk, amik szenvedélybetegségéhez vezettek.
Hildy Good a salemi boszorkány elődökkel, és sötét örökséggel terhelt, csúcsingatlanos meséli el életének történéseit.
Egy sikeres üzletasszony, akinek a gazdagság nem hullott csak úgy az ölébe. Elvált. Családos, mégis magányos és boldogtalan. Kőkeménnyé tette az élet, öntörvényű, realista, feminista, aki boszorkányos trükkjeit az emberek kiismerésére fordítja. És aki többnyire titokban az alkohol sötét mentsvárába, ismerős démonjai közé menekül vissza. Ám mint minden mesében itt is megjelenik a reménysugár, egy fogyatékkal élő kisfiú családja, és egy egyszer volt hol nem volt félszeg férfi szenvedélyes, őszinte szerelmében, aki a maga csöndes módján mindig ott van, ahol kell…
A regény komoly kérdéseket feszeget.
Lehetséges-e mindebből, kiutat találni, a félelmekkel szembe nézni, őszintén érdekek nélkül szeretni túl a sokadik x-en, és annyi hátba döfés után, bízni magunkban, vagy azokban, akik szeretnek minket.
Lehetséges-e a megtévesztés, a félelmek, az önbecsapás mámorító világából kilépni a valódi életbe, szembesülni mindavval, amit a szenvedélyen túli pillanatnyi mámor kínál.
Ann Leary jellegzetesen gyilkos humorral, és oly meghatóan nyers őszinteséggel teszi ezt, hogy a kezdeti ellenszenv és előítélet, Hildyvel szemben is, ezzel a sokakat érintő, világméretű gonddal szemben ítéletünk másfajta megvilágításába kerülhessen.
