Apák és fiúk

„A mi korunkban a leghasznosabb a tagadás, tehát mi tagadunk”, mondja az Apák és fiúk című regény főhőse, a „nihilista” Bazarov, akinek bakunyini radikalizmusa, egyetemi diákra jellemző lázadó szelleme, természettudományos érdeklődése mind-mind valami szükségszerű forradalom közelgő kirobbanását jósolja, a múlt egyfajta „végképp eltörlését”. A közte és az idősebb szereplők közt folyó vitákból lecsapódó társadalomkritika az, ami a lenyűgöző irodalmi nyelv mellett felejthetetlenné teszi a regényt. Generációk közti szakadék, érdek- és értékellentétek felülmúlhatatlan ábrázolása ez az 1862-es mű, amely már a maga korában élő klasszikussá avatta szerzőjét; Tolsztoj, Dosztojevszkij és Csehov példaképévé, akik mellett jelenleg is biztos pozíciót birtokol az orosz (és világ-) irodalmi panteonban. Turgenyev sajátos hangja – főhőse, Bazarov kijelentésével egyetemben: „Az ember jó, a körülmények rosszak” – a legjelentősebb orosz írók remekművein keresztül ver visszhangot fülünkben.