A Summa Theologiae (A teológia foglalata) szerzője, Aquinói Szent Tamás (1225-1274), az egész filozófia- és teológiatörténet legnagyobb hatású gondolkodója. Élete fő műve a Summa Theologiae, amely az arisztotelészi filozófia következetes alkalmazásával egységes rendszerré tette a teológiát. A Summa által tárgyalt kérdések örök érvényű problémák. A kinyilatkoztatást Isten adta; örök érvényéért önmaga vállalt garanciát. Az embernek adta, akinek természete – lényeges vonásaiban – minden korban ugyanaz. Az ember minden korban mindent meg akar ismerni, ami megismerhető, és minden elérhető jót birtokolni kíván. Ezért a Summa problematikája idő feletti, és a tanítása örök érvényű. A Summát Szent Tamás három részre osztotta. Ezekhez egy függelék is csatlakozik, amit korai halála miatt tanítványa, Dipernói Reginaid szerkesztett. Az I. rész Istenről és Isten értelmes teremtményeiről, az angyalokról és az emberekről szól. Ezeknek Isten az első oka. A II. rész azt mutatja meg, hogy az emberek miként térhetnek vissza alkotójukhoz, Istenhez. Itt tehát Isten mint végső cél szerepel. A III. rész a megtestesülést és a szentségeket vizsgálja, mert Isten ezek által viszi vissza magához az embert. A függelék befejezi a szentségtant, és azt tárgyalja, hogy a halál után hogyan egyesül az ember Istennel. A Summa tanítása a katolikus egyház igazi, hamisítatlan, hivatalosan elfogadott teológiája. A Trienti Zsinat asztalán két könyv feküdt: a Szentírás és a Summa. 1879-ben XIII. Leó az „Aeterni Patris" kezdetű enciklikájában újra felhívta a figyelmet Szent Tamás „arany bölcsességére". VI. Pál 1964-ben kijelentette: „Az egyháztanítók közül az első hely Szent Tamást illeti meg." A II. Vatikáni Zsinat úgy rendelkezik, hogy a papnövendékek az üdvösség titkaiban Szent Tamás irányításával mélyüljenek el, és keressék azok összefüggéseit. A fordítás öt kötetre oszlik. A jelen kötet az első rész 119 kérdését tartalmazza.
