Arany János költeményei I-II.

»Amiben Arany... legnagyobb kortársait is felülmúlja, az nyelvérzéke. Különös fogékonysgáa van a magyar nyelv szókincse és sajátos fordulatai iránt, melyekkel akár hallás, akár olvasás útján megismerkedett. Feje tele van ezer meg ezer ily magyaros, a népnyelv tövéről metseztt kifejezéssel és szólásmóddal, melyeket bámulatos emlékezőtehetsége pazar bőségben reprodukál, finom ízlése pedig talpraesetten alkalmaz.
...Arany szerint a költészet az emberi lélek és a külső világ jelenségeinek jellemzése, mely lényeges sajátságaikat tünteti elénk. A költészet tehát a valónak válogatott és fokozott vonásokból álló mása, úgy, hogy a költészet sezbb és jellemzőbb a valóságnál...
Van költészetében, úgy, mint személyiségében is valami, min mindig mintaszerű, klasszikus marad. Érettsége és szerénysége már életében is elismerésre kényszerítette kortársait, és tiszteletes sikátort nyitott számára a sok éretlen tehetség handabandás tömegében.«

Riedl Frigyes