Az irodalom legnagyobb dicsői nem legigazibb jelzői egyúttal nemzetük irodalmi színvonalának. A rendkívüli kimagasodás, a minő például egy Petőfié vagy egy Arany Jánosé, nemzeti szerencse és boldog dicsekedés, de a kivételes lángelmékből nem következtethetünk az értelmi, erkölcsi és ízlésbeli fokra, melyet nemzetük az ő idejükben elért. A lángész, legyen bár a hang, a melyen megnyilatkozik egészen nemzeti, mindig világcsoda.
A nemzet irodalmi színvonalát inkább azon jelesek után mérhetjük, a kik nem világraszóló nagyságok. a kik egyéni tehetségét csak ugyanaz a nép érti meg, mely a nyelvüket. A kik gondolatban és érzésben nemzetükön és korukon nincsenek túl s a kiknek művészete öntudatosan szolgálja a nemzeti közízlést.
Ám, a világraszóló lángelméken s a nemezt irodalmi színvonalát jelző tehetségeken kívül, vannak olyan írói egyéniségek is, melyek amazokhoz nem számíthatók ugyan, de bizonyos kiválóságuknál fogva emezek tiszteletreméltó sorában sem férnek el...
