Az első három perc

Az elmúlt évszázadok során feltárta a természettudományos kutatás, hogy az eseményeket miként határozza meg azok közvetlen előzménye. Így a világmindenség története okok és következmények láncolataként bontakozott ki előttünk. A kauzális lánc kezdete azonban a legutóbbi időkig kívül esett a reális tudomány kutatási területén, a teológiai és bölcseleti disputák tárgyát képezte.
Csak a jelen században vette észre az anyag mozgástörvényeit elemző kutatás, hogy ezek a törvények logikailag utalnak a kiindulásra: az anyag nagyon sűrű és nagyon forró állapotára. Az ebből adódó következtetéseket (a galaxisok távolodását, a kozmikus rádiózajt, a hélium nagy gyakoriságát) tapasztalatilag megerősítették az elmúlt évtizedek csillagászati megfigyelései. Így a kozmológia napjainkra hipotézisből reális természettudománnyá érett. Ahogy Zeldovics szovjet akadémikus nemrég budapesti előadásában kiemelte: „A forró univerzum immár olyan realitásnak tekintendő, mint a bolygók kopernikuszi rendszere.”
Az univerzum sorsának első három percében a maitól nagyon eltérő viszonyok uralkodtak: még nem léteztek stabil atomok, atommagok. Ellenkezőleg: a rendkívül nagy sűrűségű és magas hőmérsékletű gázban ekkor indult meg a kémiai elemek kialakulása. Ebbe a sordöntő különös világba kalauzol el bennünket a Nobel-díjas Steven Weinberg könyve. Innen kiindulva értjük meg tudományosan is, filozófiailag is, milyen előzményekből született világunk olyanra, aminek ma tapasztaljuk.
A könyv megjelenése után világsikerré vált, minden nagyobb nyelvre lefordították. Még azok is szívesen vállalták a természettudomány keményebb logikájának követését, akiket végzettségük nem képesített erre, hiszen világunk kibontakozásának kérdései mindenkor izgatták a gondolkodó embert. Nagyon sokan kívánják átélni azt a kortársi élményt, hogy a tudomány épp ezekben az években talál reális választ az ősi kérdésekre.