Swann
Marcel Proust a XX. század egyik legnagyobb írója. Nagyszabású regényciklusa: Az eltűnt idő nyomában nemcsak a XX. század francia irodalmának, hanem az egész világirodalomnak a szó teljes értelmében klasszikus műve. Proust új utat kezdett, új látásmódot teremtett, és életműve a modern világirodalom kiapadhatatlan forrása, mindmáig ihlető példája és kísértő mércéje. Proust megújította a regény formáját, amikor lírai és kritikai emlékirattá alakította. Nem leír, hanem felidéz, nem gyönyörködtet, hanem kutat, kutatja emlékei révén, hangok, színek, benyomások révén az eltűnt, a múltba vesző valóságot - és megtalálja és életre kelti az emlékezés, a gyermekkor, a költészet látomásában. Jellegzetes alakjai, Swann, a léha műkedvelő, Guermantes hercegnő, a nagyvilági dáma, Francoise, a szakácsnő, Verdurinék, a társasági élet zsarnokai és rabszolgái, Bergotte, az író, Berma, a nagy színésznő és még mások oly eleven típusok, hogy már bevonultak a Rastignacok, a Goriot-k, a Sorelek, a Bovarynék társaságába.
Bimbózó lányok árnyékában
Marcel Proust hatalmas regényciklusának második részében tovább kísérheti az olvasó Swann és Odette házasságának és nagyvilági szereplésének történetét. E kötet első fejezetében feltűnik Swann kisasszony - Gilberte - vonzó-taszító alakja, az elbeszélő játszótársa és első szerelme, akinek révén bejuthat Swannék elérhetetlennek vélt otthonába. Megismeri az új Swannt, a házas Swannt, és az új Odette-et, az immár előkelő Swann-nét a szalonjának értékes és értéktelen vendégeit, a párizsi társaság egy színes, átmeneti rétegét. A kötet második része egy új, tág ívű, sok szólamú történet nyitóakkordja: az ifjú elbeszélő nagyanyjával Balbecban, a normandiai tengerparton nyaral; új élmények merülnek föl, új tájak, új figurák, a párizsi és vidéki arisztokrácia jellemző típusai, köröttük a nyári fürdőzés, a hotelélet örömeivel, és főképp egy csapat fiatal lánnyal, akik közül Albertine emelkedik ki fokozatosan, aki aztán nagyobb és tragikusabb szerephez jut a regényciklus folyamán. Mindezeket az eseményeket, tájképeket és elmélkedéseket a szép idő, a tenger és a szerelem világítja meg forró és árnyalatos színekkel. S felbukkannak egymás után azok a nagy művészek is, akik - mint Bergotte, a regényíró, Berma, a nagy színésznő, és Elstir, a tenger festője - egyre döntőbb hatással lesznek az elbeszélő szemléletére és későbbi hivatására.
Guermantes-ék
Marcel Proust nagyszabású regénysorozatának harmadik része, a Guermantes-ék most jelenik meg először magyarul. A történet ezúttal is minduntalan visszakötődik a múltba. Az elbeszélő gyermekkorában hol Swannék birtoka, hol pedig a Guermantes-kastély felé sétált Combray-ból. Az eltűnt idő első és második részében, a Swann-ban és a bimbózó lányok-ban a gyerekkort, az elveszett paradicsomot, majd ifjúsága köreit, tájait, szereplőit idézi meg az emlékezés rejtett áramait követve, egy-egy könyv, kép, íz, illat váratlan vonzásába kerülve. A harmadik részben kitágul a világ, és az elbeszélőt épp gyerekkorának titkok, álmok közt derengő Guermantes hercegnője vezeti el a régi tájakról a párizsi nagyvilágba. Az olyan pontosan, megejtően megrajzolt részletek: a hercegnő fogadásai, zenedélutánjai, a hosszú beszélgetések, viták, a félszavak, a félmosolyok, a boldog és boldogtalan szerelmek, szenvedélyek bonyolult képpé állnak össze. Mintha Proust nagy regényfolyama mögött is ott szólna Petőfi két sora: "Ó, lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet!" Mert az író az egyszeri emlék, az egyszeri esemény egyre messzebbre, mélyebbre gyűrűző felidézésében az ember történetének legfontosabb pillanatait keresi. Miközben éles szemmel figyeli, kíméletlen rajzzal megörökíti a kor művészeit, íróit-festőit, barátait és ismerőseit, a lélek olyan mélységeibe, útvesztőibe száll alá, a tudat és a tudatalatti olyan finom rezdüléseit rögzíti, mint őelőtte senki.
