Az embertől keletre

Dr. lemhényi Gábor Áron az 1848-as székely ágyúöntő szabadsághős családjából, Kaposváron született 1911. április 20-án. 1982. december 28-án a nyugatnémetországi Saarbrückenben halt meg. Jogi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. 1933-tól 1944. március 19-ig a budapesti 8 Órai Újság és a Reggel munkatársa. 1941-ben haditudósítóként a szovjet fronton szolgált és megírta Túl a Sztálin vonalon" című könyvét. 1944. december elején átmegy a fronton Debrecenbe. Itt a Magyar Vöröskereszt főtitkára lesz. Ebben a minőségben 1945. júliusában vöröskeresztes delegációt vezet a magyarországi és romániai hadifogolytáborokba. Röviddel visszatérte után, 1945. augusztus 7-én a budapesti Szentkirályi utcai hivatali helyiségéből viszik cl. Szovjet katonai bíróság halálra ítéli, de a Legfelsőbb Szovjet Bíróság öt évi kényszermunkára és életfogytiglani száműzetésre változtatja. 1960-ban tért vissza Magyarországra. 1960–1962-ben az Ország-Világ hetilap lomunkatársa, majd az Országos Erdészeti Főigazgatóság sajtófőnöke. 1965 nyarától Münchenben élt. Itt jelenik meg először a Szibériai Trilógia (1967, 1968. 1971). Német nyelvű könyvei a Dic Wahrheit auf Russisch" 1969-ben, spanyolul a barceloniai Editorial Bruguera, S.A.-nál 1972-ben, a Wohin. Ame-rikaner 1970-ben a müncheni Südwest Verlag-nál. Többször beutazta az Egyesült Allamokat. Kanadát. Dél-Amerikát. Kétszer járt Ausztráliában. Dél-Afrikában. Idegenbe szakadt magyarságunk életét tanulmányozta. 1974-ben Ázsia peremén címmel az ausztráliai magyarság életéről számol be. 1978-ban Túlélés című kötetében 1960-65 közötti budapesti élményeit írta meg. – Számtalan külföldi magyar újság munkatársa volt, de írásai idegen nyelven is jelentek meg.