Ifjabb Andrássy tájékozott, művelt ember volt, a 20. század első három évtizedének egyik legmeghatározóbb magyar politikusa és gondolkodója: király személye körüli miniszter, belügyminiszter, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, a lengyel államiság helyreállításának kezdeményezésében kulcsszerepet játszó személyiség volt, jól ismerte Nyugat-Európát, de Törökországot és a Balkánt is, ez fontos irány Magyarországnak a mai napig - jegyezte meg a történész.
Pályája a külügyek tanulmányozásával kezdődött. Apja ugyanis beajánlotta 1883-ban a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazó-helyettes volt, majd a diplomáciai vizsgák letétele után Berlinben követségi attasé lett. A Diplomácia és világháború című kötetében Andrássy az I. világháború után a kiegyezés tovább fejlesztését sürgette, legitimistaként politizált, vagyis IV. Károlyt, majd a gyermek Habsburg Ottót akarta trónra segíteni.
Ahogy Jeszenszky Géza fogalmazott, érthetetlen, hogy Andrássy miért állt belpolitikai pályára, amikor alkalma volt a külügyek befolyásolására. Vele ellentétben az I. világháború előtt magyar politikusokra nem volt jellemző a külpolitikai tájékozottság. Tehetséges volt, mégsem futotta be azt az életpályát, amire tehetsége predesztinálta - tette hozzá.
Ifjabb Andrássy Gyula gróf már 1912-ben a kultúra nemzetnevelő, formáló, megtartó erejéről értekezett, a páneurópai eszme, az európai integráció híve volt és nagy műgyűjtő, aki Rembrandt Önarckép című művét is tulajdonolta. Ő volt az első Magyarországon, aki francia impresszionistákat vásárolt, köztük Claude Monet képeket és barátja volt Rippl-Rónai József festő. A hatalmas gyűjtemény máig egyetlen kritikai elemzője Gombosi György művészettörténész, aki 1927-ben a Magyar Művészet című folyóiratban három részes tanulmányt publikált az anyagról.
(mult-kor.hu)
