Thomas Wolfe - Az időről és a folyóról I-II. - Legenda az ember ifjúkori éhségéről

Az idő, az idő múlása, visszahozhatatlansága, az emberélet villanásnyi rövidsége, a természet időtlen végtelensége - ezek a problémák foglalkoztatják az írót itt is, úgy, mint minden művében.
Tulajdonképpen mindig önmagát írja. A Nézz vissza, angyalban gyermekkorát, itt egyetemi éveit, európai útját és hazatértében találkozásait a szerelemmel. Csodálatos sodrású lírai prózáját az ő kedvelt képeivel: a kontinenseket átszelő száguldó vonattal, félelmetes sebességgel örvénylő áradó folyóval szokták jellemezni. Mind a kettő találó. Aki olvassa, soha nem felejti el.
A nagy amerikai író a huszadik század szülötte. Gyermekkora az első világháború előtti évekre esik, ifjúkorára a háború, férfikorára a gazdasági válság nyomja rá bélyegét, a fasizmusnak csak a kezdetét éri meg, mégis undorral fordul el tőle, fiatalon, harmincnyolc esztendős korában, pályája delelőjén ragadja el a halál.