Az oroszlán nem az állatok királya

Vágner és Schneiderová könyve, melyet száznál több eredeti színes fénykép és számos rajz egészít ki, a cseh szakember több afrikai útjáról számol be. Pontosabban: a könyv első része Vágner egyik expedíciójának teljes története. Ez a vállalkozás arról volt nevezetes, hogy Vágner akkor nem „igazi” vadbefogó munkatársakkal dolgozott, hanem lelkes fiatal angol zoológusokkal és főnökükkel, az évek óta Afrikában tevékenykedő, pilótának is kiváló neves angol zoológussal, Murray Watsonnal. A könyv második felében több afrikai útjának nevezetesebb élményeit beszéli el Josef Vágner, illetőleg helyette a publicista Nada Schneiderová.
A könyv lapszélein közölt szöveg az élővadbefogás „szakmai” részébe avatja be az olvasót. Megismerkedünk ennek az izgalmas mesterségnek számos nehézségével, veszedelmével, sokat tanulhatunk Afrika élővilágáról, a vadállatok szokásairól, életlehetőségeiről, a szafári szervezéséről, az afrikai vadásztábor életéről.
A könyvet részletes tanulmány egészíti ki, melyben Vágner Afrika múltját foglalja össze, beszél a régi afrikai kultúrákról, Afrika „felfedezéséről”, az európai gyarmatosítók szerepéről s az új Afrikáról.
Josef Vágner munkásságának fő célja: megmenteni, megőrizni Afrika pusztuló élővilágát, ha másképp nem, hát azzal, hogy a már ritka és veszélyeztetett állatfajokat áthozza Európába, nevezetesen a Dvúr Králové-i állatkertbe, ott akklimatizálja őket, és olyan életkörülményeket teremt számukra, hogy tovább élhessenek, szaporodhassanak. Nem tagadja, hogy nem bízik az afrikai lehetőségekben, szerinte a rezervátumok, nemzeti parkok és más természetvédelmi intézkedések már nem tudják megakadályozni Afrika eredeti állatvilágának előbb-utóbb bekövetkező pusztulását…