A természet egyetemes örömet kínál, ezért örök vágya és célja az embernek, hogy kertté tegye a sivatagot; ott pedig, ahol vadon burjánzik a természet, igyekszik emberszabásúvá, művészien széppé alakítani. Az ókor egyik csodáját, a legendás asszír királynő, Szemiramisz függőkertjeit ez a kettős igény hozta létre. A Biblia Édenje is ennek a boldogságot, nyugalmat, békét adó természetnek, kertnek a költői metaforája, s a mohamedánok szent könyve szerint is a túlvilági élet egyik boldogsága nem más, mint virágzó, szép kertben üldögélni. Ezért tartja a kínai mondás: "Aki egy életen át boldog akar lenni, legyen kertész." Az embert ez a vágy készteti arra, hogy, amikor teheti, kimeneküljön a város kőrengetegéből, és néhány órára, néhány napra legalább üdülést leljen a fák, a virágok között, erdőben, parkban, napsütötte, tarka, virágos réten. És napjaink városi embere ezért menekül minden hét végén, minden évszakban távol a várostól, kicsiny telkére, ahol virágot nevel, fát ültet, pázsitot öntöz, fülledt nyári estéken pedig az örömet szerző kerti munka jóleső fáradtságával izmaiban, a fák, bokrok esti neszeire figyel és pihen a nyíló virágok illatában.
Borsosné Kéry Ilona nemcsak rajongója a kertnek, hanem mestere, művésze is a kertépítésnek, de művésze az írásnak is: elragadó könyvében színesen, érzékletesen írja le gyönyörű tihanyi kertjének - melyet a televízió képernyőjén oly sokan megcsodálhattak - születését, s rajzolja meg évszakról évszakra, sőt napról napra, óráról órára változó képét, varázslatos hangulatát.
Nagy sikerű könyvének ez a második kiadása
