Baji-Gál Ferencné - Drámapedagógia alkalmazása

A közoktatás új szabályozása kiszélesíti az iskolák lehetőségeit, egyre több módszertani szabadságot biztosítva a pedagógusoknak. Napjainkban az érzelmeken alapuló  nevelésnek egyre kiemeltebb hangsúlyt kell kapnia. Olyan iskolára van szükség, ahol változatos módszerekkel sikerül a gyerekek érdeklődését felkelteni, aktivitásukat fokozni, s a később betöltendő társadalmi szerepvállalásra felkészíteni. „A gyerekek nem tanulnak azoktól, akiket nem szeretnek" - írja Thomas Gordon. A tanár-diák között kialakult jó viszony rendkívüli mértékben befolyásolja a tanítás eredményességét. E kapcsolat minősége befolyásolhatja, hogy a tananyagból az egyes tanulók mennyit sajátítanak el. A jó tanár-diák kapcsolat kedvező hatással lehet az olyan osztálylégkör kialakítására, amelyben a tanár partnerként megérti, tiszteletben tartja, meghallgatja növendékei véleményét. Csak ilyen kedvező légkörben érezhet a gyerek buzdítást arra, hogy véleményét elmondhassa, a problémamegoldási folyamatnak aktív, kezdeményező részesévé váljon. Merev, hierarchikus rendben a fantázia és a kreativitás nem bontakozhat ki. Akiket meghallgatnak, akik felé figyelemmel odafordulnak, azok lesznek képesek arra, hogy ők is megértsék mások problémáit, s másokkal közösen keressék a konfliktusok megoldási módjait. A hatékony részvétel által válhatnak a diákok a közös problémamegoldás részeseivé. Az alapvető, mély emberi érzések abban az esetben tárulnak föl, ha meghallgatásra találnak. A hallgatás arra ösztönöz, hogy olyannak fogadjuk el a tanulót, amilyen. A gyermeki kreativitás kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az olyan légkör megléte, ahol a különbözőséget is tolerálják. A jó tanár-diák kapcsolat a megfelelő légkör kialakításán túl olyan bánásmódot, szemléletet is feltételez, amely az iskolát „gondoskodó közösséggé" alakítja, ahol a tanulók azt érzik, hogy becsülik őket, törődnek velük. Csak így alakulhat ki megfelelő kötődés a tanárok, a társak, az iskola iránt. Az effajta kötődés kialakítása különösen kisiskolás korban elengedhetetlen, hiszen a kisgyerek számára fontos, hogy szeresse tanítóját, meleg, szeretetteljes kapcsolat alakuljon ki közöttük. A tanulási folyamatra irányuló kutatások is igazolják, hogy a tanulás nem csupán intellektuális folyamat, lényeges szerepet játszanak benne az érzelmi tényezők is. A megismerésben az érzelmek központi szerepet töltenek be. A gyerekek tanulásra való késztetése attól is függ, hogy birtokába jutottak-e olyan érzelmi alapkészségeknek, mint kapcsolatteremtés, határozott fellépés, együttműködés, konfliktusmegoldás.