Amikor híre ment, hogy a Mesterkurzus következő témája a "Boldogtalan Kapcsolatok", a jegyek napok alatt elfogytak, sokan be sem fértek a Belvárosi Színházba. Miért? Ilyen sokan élünk boldogtalan kapcsolatban? És mi a boldogság? Létezne egy ilyen állandó állapot? Lehet elhatározni a boldogságot? Netán a boldogság egy váratlanul felragyogó extatikus állapot, ami rövid időre is csak akkor jön létre, ha minél lazább az ember lelke? És sok-sok további kérdés: Vajon mindenkinek jár a boldogság, mondjuk "alanyi jogon"? Vagy kegyelmi állapot? S ha valaki már volt boldog, okosan teszi-e, ha újra hajszolni kezdi ezt az élményt, meglévő kapcsolatait lerombolva? Fellini egyik filmjében egy szerzetes lábához borul a főszereplő: Atyám, nem vagyok boldog! Mire a szerzetes meglepődve: Hol olvastad azt édes fiam, hogy neked boldognak kell lenni? Vajon mit gondol erről az orvos, a teológus, a pszichológus és az író? Tudnak-e válaszolni ezekre a kérdésekre, vagy csak latolgatnak? Mit lehet tenni a boldogságért? Vagy már az is valami, ha könnyebben viseljük el az élet keménységét? Töprengjünk együtt!
