Susánka (és nem sokkal később Selyempina) föllépett, és ez ellen nem lehetett apelláta; Susánka (és vele Selyempina) előlibbent, a kihívás megtörtént, és az Agyközpontnak válaszolnia kellett. De vajh volt-e, van-e megfelelő felelet!? - ez a kérdés gyötörte és gyötri jelenleg is az Agyközpont önmarcangolásra fölöttébb kikupálódott sejtjeit. Dacolhat-e bármiféle akarat Susánka megfogalmazatlan szándékaival? Mert mit akar voltaképpen a neccharisnyás pincérlány? És vajh mit akar Zsigó, aki, mint belátták, megszűnt puszta kreatúra lenni; igen, most azt kellett a jelenésekből megtapasztalni, hogy marionettzsinórjait letépve végzetesen önállósodott. Voltak bizonyos szándékaink a vénülő kottatárossal, és most neki vannak bizonyos (ám egyelőre ismeretlen) szándékai önmagával - röviden ekként summázza az Agyközpont az új helyzetet. Ha pedig önmagával, akkor velünk is - kénytelen levonni a végkövetkeztetést az Agyközpont. Ki az úr a háznál, az Agyközpont avagy Zsigó bátyánk? - ez lenne a legfőbb kérdés, melyet az Agyközpontban fogalmaztak meg bizonyos latolgató sejtek. Kinek alkonyodik be ősszel, az Agyközpontnak avagy Zsigó bátyánknak? - kérdezik a legradikálisabb sejtcsomók. Vagy a mindkettőnek egyszerre netán? És velük bukik vajh Susánka meg Selyempina is? Szólnak a kérdések. De válaszok egyelőre nem szólnak.
