Az elnök várószobája tele volt törzstisztekkel. Csoportokba gyűlve, fojtott hangon tárgyaltak. A változatos egyenruhákon csillogott a dísz, kardok csörrentek, sarkantyúk pengtek, a színpompás kép ellentétéül azonban az arcok komorak voltak. Az elmúlt napok eseményeit tárgyalták, főként a tegnapi csatát. A schwecháti ütközet kudarcba fúlt. Kossuth szemeláttára vonult vissza a zilált sereg. Reggel kezdődött a csata és délután 3 óráig úgy látszott, hogy magyar győzelemmel fog végződni. Ekkor azonban a komáromi kaszások megfutamodtak Jellasich lovasai elől s ezzel megkezdődött a bomlás. Moga tábornok elrendelte a visszavonulást s így a Bécs fölmentésére indult seregnek úgyszólván a város falai alól kellett visszavonulni. Bécs fölmentése nem sikerült, ellenben reggelre megjött a hír, hogy Windischgrátz ostromló csapatai elfoglalták az utolsó belvárosi torlaszokat is. A külvárosok lángolnak.
A csata egyébként nyomasztó körülmények között indult meg. Moga tétlenül vesztegelt a sereggel, Windischgrátz intrikái megbénították tevékenységét. Az osztrák fővezér fölszólította a tábornokot, hogy seregével együtt térjen vissza az elhagyott császári zászlóhoz. Moga, aki a császár bűvöletében nőtt föl, megrettent ettől, ó szörnyű a császárral haragban lenni.
Ő szentül hitte, hogy a Habsburgok kiváltságos viszonyban vannak az Istennel.
(részlet)
