Az első nemzeti park megalapításától számítjuk a tudatos természetvédelem kezdetét. Az azóta eltelt 140 év alatt sokat tettek a világ, így a magyar szakemberek is a növény- és állatvilág megmentéséért.
A könyv szerzői röviden ismertetik az első, az 1879-ben született magyar erdőtörvénytől kezdődő magyar természetvédelem történetét, a nemzetközi természetvédelmi egyezmények, megállapodások létrejöttének körülményeit, a magyar növényvilág védelmét közvetlenül szolgáló együttműködési lehetőségeket.
A mű túlnyomó része a védett fajokat, gombákat, zuzmókat, mohákat, fás és lágy szárú növényeket ismerteti. Rövid morfológiai leírásuk mellett az élőhelyüket veszélyeztető tényezőket, védelmük lehetséges módjait, magyarországi előfordulásukat tartalmazza.
A magyar természetvédők aktív védelmi munkáját, a nemzeti parkok, a botanikus kertek összefogását, a fajmegőrzési tervek megvalósulását jól példázzák a műben ismertetett esettanulmányok, például a tartós szegfű, a dolomitlen, az erdélyi hérics fajvédelme, mesterséges szaporítása, élőhelykezelése.
A könyv függeléke a természetvédelmet érintő rendeleteket, egyezményeket tartalmazza, az összesítő táblázatok pedig a védett és veszélyeztetett növények természetvédelmi mutatóit tárják fel.
A mű méltó párja a Természetvédelmi állattan című könyvnek. A két mű együttesen szolgálja a magyar természetvédelem ügyét, a gyakorló természetvédő szakemberek továbbképzését, a közép- és felsőfokú természetvédelmi oktatást, a magyar természetvédelem népszerűsítését.
