Részlet a könyvből:
Ebben a bérházban gyakran történtek csodák, bizonyára azért, mert a ház lakói hittek a csodákban. Hiszen azért laktak itt valamennyien, azért hagyták el a napfényes, halszagú kis nápolyi utcát, azért szálltak hajóra és azért élnek most itt ebben a csúnya, nagy brooklyni bárházban, mert hisznek a csodákban, várják a csodát. New York a csodák városa! Amerika a korlátlan lehetőségek hazája! Most itt állnak a csodák küszöbén: az emeleti folyosóról jól látszanak a felhőkarcolók és éjszakánként a fényreklámok ritmikus, tarka fényei bevilágítanak a manzardszobákba. A világváros konturjai úgy libegnek ott a láthatáron, mint valami délibáb. És ha egy picit még feljebb néz az ember, akkor a csillagokat látja. az igazi nagy csodák pedig onnan jönnek, a csillagok felől.
Egyébként az élet itt még nagyjából ugyanolyan, mint odahaza Nápolyban. Az ablakok közé feszített kötélen fehérneműk logognak, valaki olasz dalt énekel lent az udvaron, a zöldséges asszony pofozza a lányát, mert este későn jött haza, a fagylaltos indul, maga előtt tólva csilingelő, cifra kocsiját, a felesége veszekszik vele, hogy ezért kár volt kivándorolni, ha itt ugyanazt csinálja, mint otthon, csak kevesebbet keres vele és a fagylaltárús visszaordít, hogy az ember nem lehet egyszerre a General Motors vezérigazgatója, pláne, amíg nem tud egy szót sem angolul.
