Benedek István - Csineva III.

Szokatlan jelenség az irodalomban, hogy az író huszonöt évi várakozás után folytassa és fejezze be regényét. Ez történt a Csineva esetében. Első regényem 1952/1953-ban írtam, az évszámnak megfelelő történelmi körülmények között. Sokáig hevert asztalfiókban, első kiadása 1968-ban jelent meg. Nem éreztem befejezetlennek, bár befejezettnek sem: a regény hőse a második kötet végén elindul valahonnan, és nem érkezik meg sehová - nem lehet tudni, él-e, hal-e? Én éppoly kevéssé tudtam, mint az olvasó. Nyitva hagytam az ajtót, hátha egyszer kedvem és időm lesz folytatni. Az alkalom 1978-ban jött el, amikor nem országos, hanem családi ügyek juttattak olyasféle válságos helyzetbe, amilyen az ötvenes évekbeli volt. Válságos helyzetben az író nem tehet okosabbat, mint hogy regényt ír, önmagának - aztán reméli, hogy amit önmagának írt, eljut az olvasó kezébe is. Mert ahogy engem, úgy néhány olvasómat is izgatta: mi lett a Csineva hőseinek további sorsa? Konkrétan egy Aix-en-Provence-ban élő olvasó kívánságára döntöttem úgy: megnézem magamban mi lett velük.
Az eltűnt regényhős 1976-ban tér haza Dél-Amerikából, megöregedve, hogy megkeresse hajdani szerelmét, Csinevát. Erről a keresésről szól a Csineva III. A hazatérő új világot talál itthon, ezt szembesíti önmagával, múltjával, emlékeivel. Új ismerősöket szerez, új sorsokat ismer meg, miközben saját kalandos sorsa kibontakozik ismerősei és az olvasók előtt. A Csineva III. sajátossága az, hogy folytatás, és mégis önálló regény. Aki nem olvasta az első két kötetet, az is teljességében érti, önmagában egységes és teljes műként. Nem kell ismernie az előzményeket ahhoz, hogy minden világos legyen számára. Csak aki tudja, hogy az itt megismert eseményeknek kétkötetnyi előzménye is volt, abban merülhet fel az a vágy, hogy megismerje ezt is. Aki ellenben olvasta az első két kötetet, az választ kap az ott nyitva hagyott kérdésekre, és egy új világképet ismer meg.