Ezek az írások a Pest Megyei Hírlapban jelentek meg, az 1994-es esztendőben. Időszerűségüket az időpont adja: ennek az évnek májusában vesztett csatát az Antall-Boross kormány, s ezzel füstbe ment az a reménység, hogy ha lassan és sok kínlódással is, de kilábol az ország az erkölcsi és gazdasági válságból. Ez a körülmény önmagában még nem indokolná, hogy a publicisztika kötetben is megjelennék, csakhogy e napi politikai hátterén túl van bennük valami időálló: nevezetesen az az erkölcsi tanítás, ami minden rendszerben egyaránt érvényes. A szerző nem politikus, s különösképp irtózik minden szélsőséges kilengéstől, de az ő tűrőképessége is ismeri az ésszerű határát. Tollát a nemzetéhez hű eszmeiség vezeti, ami nem ellentétes az emberiség minden kultúrájának tiszteletével, és a ma oly csúnya szóval, de szép tartalommal "másság"-nak nevezett álláspontok méltánylásával. A nyolcvan esztendős Benedek István - majdnem egy egész évszázad alatt fölgyűlt tapasztalatával megalapozott - véleményét nemcsak érdemes hanem szükséges is figyelnünk.
