I. István király negyedik esztendeje halott, s a trónon Orseolo Péter, az unokaöccse követi. Őt azonban a vele elégedetlen magyar főurak elűzik, és helyébe Aba Sámuelt, az addigi palotaispánt állítják. Az első olyan alkalom ez a magyar történelemben, amikor az uralkodót a főurak választják királyukká.
Aba Sámuel kezdetben látványos sikereket ér el, és maga mellé állítja szinte az egész magyarságot – nem úgy a főúri rend legtöbb tagját és az egyházat. Utóbbiak sértve érzik magukat, miután a király megnyirbálja kiváltságaikat. Hogy hatalmának semmi ne szabjon gátat, embertelen cselekedethez folyamodik, amivel szinte az összes főurat és a püspöki kar egészét maga ellen hangolja.
Péter, aki a németekhez menekül, nem nyugszik bele vereségébe. Kihasználva az alkalmat és befolyásos pártfogója, Henrik király katonai erejét, segédcsapatokkal tér vissza a nyugati gyepűn át. Közben az Aba Sámuel iránt egyre jobban kibontakozó ellenszenv a magyar urak jelentős hányada részéről titkos szervezkedésbe csap, s elkövetkezik 1044 nyara, amikor árulásuk miatt Aba Sámuel Ménfőnél csatát veszít.
A mellette kitartó magyar főurak, így a békési Vata, azonnal szervezkedni kezdenek a másodszorra is trónra juttatott Péter ellen. Az országos lázadás tüze egyre több helyen lobban fel, s amikor Péter a német királynak hűbérbe adja Magyarországot, és német törvények alá helyezi a népet, kisvártatva mindez robbanásszerűen kiteljesedik.
Különös helyzet áll elő: politikai szempontból ugyanazt akarja Gellért püspök, mint Vata nagyúr. Vászoly Kijevben élő két fiát, András és Levente herceget hívják az országba, hogy segítsenek megdönteni Péter uralmát…
A történet szerves folytatása a trilógia első, Ármány hálójában című kötetének. Az olvasó ismét találkozhat Rásdival, Vatával, s az eddig megismert szereplőkkel.
