Öt kontinens közel negyven országában jártam, mindenhol gyűjtöttem és jegyzeteltem. Mindenhol vannak egyetemes értékek, mindenhol feledhetetlen élmények, látnivalók, tárgyi emlékek várják a céltudatos, figyelmes utazót. Ezt a formabontó útijegyzetet úgy próbáltam megírni, hogy mindazt érzékeltessem, ami az emberi gondolkodásban, érzésben, tudásban, kultúrában, gyógyításban, szülés-születésben egyetemes. És benne a Selyemút menti hun emlékek, benne a mongol és tibeti élet, a múzeumokban érzékeltetett régi és a lüktető mai. Könyvem tisztelgés Kőrösi Csoma Sándor előtt is.
Az elmúlt évtizedekben jelentős tudományos eredmények láttak napvilágot a belső-ázsiai népek korai történetével kapcsolatban, amelyek azonban nem jutottak el a magyar közvéleményhez. Az oroszországi, mongol és kínai régészeti leletek, a kínai krónikák feljegyzései, valamint a régi török és mongol népköltészet elemzése révén egyre jobban ismertté vált a korai pusztai népek különleges, egységes és önálló kultúrája, amely egykoron kiterjedt egész Eurázsiára. A fentiek alapján újra kell írni a korai belső-ázsiai történelem számos részletét, de a magyar történelem sok elemét is, és vissza kell térni ahhoz a tudományos irányvonalhoz, melyet egykori nagy kutatóink - Körösi Csorna Sándor, Fogarasi János, Szentkatolnai Bálint Gábor, Thúry József, Nagy Géza, Hóman Bálint, Németh Gyula, Gombocz Zoltán, stb. vallottak a magyarság hun hagyományáról.
Az elmúlt évtized egyik legjelentősebb történettudományi eredményének az számít, hogy az 1990-es évek közepére a nyugati és a keleti kutatók többsége elfogadta azt a tényt, mely szerint a belső-ázsiai térségben az első, pusztai államot létrehozó nép a hun volt. Sőt elfogadták a Shi-Ji krónika azon állítását, mely szerint már a Kr. e. 3. században egységes hun állam létezett, melyet Maotun (egyes olvasat szerint Bátor) irányított. Abban azonban vita van a kínai és a nyugati történészek között, hogy a hunok mikor, milyen néven jelenhettek meg először a kínai történetírásban, illetve államuk mikor alakulhatott ki.
A kínai történészek - saját forrásaik alapján -azt állítják, hogy az első kínai dinasztia, a Xia, valójában hun volt, ezért ők északi szomszédjaik megjelenését a Kr. e. 3. évezredre datálják, amelyet azonban számos nyugati kutató vitat. A vita valószínűleg még elhúzódhat, bár a kínai kutatók véleményét igazolta a legújabb régészeti lelet is. Kína, Belső-Mongólia Autonóm Tartományban 2006. október 19-én feltártak egy várost, amelyet a régészek 3400-4000 évre becsültek. A kínai régészek egyértelműen a Xia-dinasztia (Kr. e. 2100-1600) városaként azonosították a hatalmas települést. A régészeti leletek sora igazolja a krónikák azon állítását, mely szerint létezett az első kínai dinasztia, bár ahhoz, hogy a kutatók egységesen elfogadják a Xia-dinasztia hun eredetét, még a történeti források feljegyzésén kívül számos egyéb, régészeti, antropológiai, valamint mitológiai, stb. bizonyíték szükséges.
Magam részéről végignéztem a Xia-dinasztiára vonatkozó forrás-adatokat, és azokban lévő mitológiai elemek, de a régi kínai ábrázolásokon szereplő életmódra vonatkozó adatok, továbbá a régészeti leletek sora többnyire erős belső-ázsiai kapcsolatot sejtetnek, amely alátámasztja a kínai krónikák álláspontját is a Xia-dinasztia hun kapcsolatáról. Sőt, 2006-os észak-kínai expedíciónk éppen azt igazolta, hogy az ókor korai szakaszában, egészen Kr. e. 120-ig hunok uralták a Selyemút menti területeket, és ők felügyelték a nemzetközi kereskedelmet is.
