A könyv fekete-fehér egész oldalas reprodukciókkal illusztrált.
A múlt tavasszal Spanyolország ünnepélyesen emlékezett meg egyik legnagyobb festője, Francisco Goya halálának századik évfordulójáról. Különösen jó és hasznos volt ebben az ünnepségben Goya képeinek nagy kiállítása a madridi Prado galériában. Így az állandóan kiállított művek mellett olyan portrékat és vázlatokat lehetett látni, amelyek egyes spanyol arisztokrata családok magántulajdonában vannak, s egyébként megközelíthetetlen szalonokban porosodnak. Most, az ünnepség végeztével, mindezek a furcsa figurák, fejedelemasszonyok és matrónák vagy fantasztikus jelenetek visszatértek „mint éji látomások, kastélyaikba”, azokba a szalonokba, amelyekből előhozták őket. Azonban az is, amit most láthatnak Goya alkotásai közül a Prado galériában, elegendő ahhoz, hogy oly fénnyel ragyogjon, amely nem egyszerűen e földi, de valójában nem is égi. Goya magával ragad, elképeszt, megrémít és fellelkesít. S önök távoznak, járják a világot és a múzeumokat, de Goyát sosem feledhetik.
