Az életmű teljes mélységének a megismerése, e szándék kielégítése nem várhat tovább - erősödött meg a gondolat, hiszen 1989-et írunk, s a politikai szempontok, valamint e szempontok kiszolgálói vélelmezhetően nem korlátozhatják többé a gondolatok közlésének a szabadságát. E szabadság érdekében azonban mindent el kell mondanunk, tévedéseinket, igazságainkat egyaránt. Különben nem tehetünk szert arra az erkölcsi tisztaságra, amellyel meggátolhatjuk, hogy ne rángathassanak vissza bennünket a múltba. Továbbá e tisztaság nélkül aligha valósíthatjuk meg évszázados álmunk: a független Magyarországot. Az ösvényt még nem taposták ki, ám ha a bibói tálentum, tisztesség és tartás nyújtotta útravalót magunkkal visszük, könnyebben választhatjuk el a hamis alternatívát az igaztól. Az utak pedig szétágaznak. S mi nem toporoghatunk ott tanácstalan, mert a lehetőség köddé válhat. Még nem jött el a "kánaán". Nagyon messze vagyunk tőle. A kérdés most az: akarjuk-e vagy sem? S ha igen, tudunk-e tenni érte vagy sem? A bibói életút figyelmeztet: az Ember, a Gondolkodó és a Politikus az igazság megfogalmazásában és annak megalkuvás nélküli továbbadásában látta meg az egyetlen lehetséges irányt. Olvassuk Őt!
Budapest, 1989. augusztus 18. Albert Tibor
