„A sortűzperek is az eltakarítandó, hazug konstrukciók között lesznek." (Kis János: Töprengés az időről - sortűzperek előtt Kritika, 1994/5) Az 1956-os sortüzek elkövetői ellen a magyar bűnüldöző hatóságok csak igen szerény mértékben tettek eleget a nemzetközi jog által előírt bűnüldözői kötelességüknek. Mind az elmúlt, mind a jelenlegi politikai rendszer hosszú időn át minden törvényes felelősségre vonást lehetetlenné tett, megakadályozott, megnehezített, illetve időt húzva elhalasztott. Az 1956-os vérontásokért és megtorlásokért kétségkívül felelős, életben lévő politikai és katonai vezetők ellen soha senki sem kezdeményezett törvényes felelősségre vonást. Ehelyett egyszerű közembereket ültettek a vádlottak padjára. Ezeket a megállapításokat a Fővárosi Bíróság mondta ki a salgótarjáni sortűzügyben hozott ítéletében. Ezt az ítéletet 1995. január 31-én az ügyben eljáró bírói tanács nevében dr. Strausz János írta alá. (Fővárosi Bíróság 16.B. 768/1994./88.ítélet) „A tényállásban leírtak mellett is közismert tény, hogy 1956. október 23. napjával kezdődően a diktatúra központi hatalma a fegyveres erejét bevetette a fegyvertelenül, békésen tüntető lakossággal, valamint a szervezkedő fegyveres forradalmi csoportokkal szemben. Ennek során a fegyveres erők jelentős harceszközöket is felvonultattak, így pl. harckocsikat és repülőgépeket is, s a hatalommal szemben álló lakosság elleni tevékenységük lényegében az egész országra kiterjedt. Gyakorlatilag háborút folytattak az ország lakosságának túlnyomó része ellen. [...] Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az országon belül 1956. október 23. napjával kezdődően nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés zajlott mindaddig, amíg a diktatúra fegyveres ereje a lakossággal szemben tevékenykedett, továbbá addig, amíg a Szovjetunió hadserege az országot november 4- én megszállta, miáltal az összeütközés nemzetközi jellegűvé vált/' (A Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.207/1999/5. számú végzése).
