Részlet a regényből:
Ketten állottak már csak a sír előtt, amely a fiatal asszony koporsóját magába zárta. Az özvegyen maradt férj, meg a barátja.
A végtisztességen megjelent ismerősök még a sírbatétel alatt elszéledtek, elköszönt és elballagott a négy sírásó is, s hogy megszűnt a köhécselés, a sugdolódzás, meg a mozgás, ismét csönd borult a magába roskadt temetőre.
Az égen szakadozott, mélyenjáró barna fellegek rohantak dél felé, lent hideg, borzongató szél húzott el.
A barát, Cipót Elemér miniszteri osztálytanácsos, megtörölte még utoljára a szemét, kifújta halkan az orrát, összébb húzta magán a kabátját, aztán csendesen előre lépett.
- Gyere, menjünk... - mondta halkan, a megenyhült részvét biztatásával.
