Bidnay Csaba–Simon Brigitta - Együtt - külön utakon - A mi Caminónk

Talán minden ember életében eljön egy pillanat, amikor úgy érzi, nem ott van, ahol lennie kellene, nem azt csinálja, amit szeretne, és ő maga sem az, aki valójában lenni akart. Számomra is elérkezett ez a pillanat, és hirtelen nem tudtam, hogy mostanáig rossz irányban mentem-e, vagy csak leáldozott annak az ideje, ami eddig volt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a sors megadta a lehetőséget, hogy változtassak, és én vállaltam is a kockázatot, de úgy éreztem, mielőtt valóban más vizekre evezek, meg kell állnom visszatekinteni, értékelni és elgondolkodni a jövőmről. A megszokott otthoni környezet a folyamatos zsongás miatt nem jöhetett szóba. A legalkalmasabbnak egy egyedül megtett, hosszú zarándoklat tűnt, amelyet kerékpáron, Budapesttől az Atlanti-óceán spanyol partjáig terveztem. Ekkor még nem tudtam, hogy a 3000 kilométeres út miféle kincseket és csapdákat tartogat számomra…

Bidnay Csaba

Mi vesz rá egy kétgyermekes, fiatal nőt, hogy hátrahagyva kiskamasz gyermekeit, otthonát és alapvetően harmonikus hétköznapjait, hátára vegyen egy 13 kilós hátizsákot, lábára bakancsot húzzon, és teljesen egyedül világgá menjen? Sokan kérdezték ezt tőlem. Szent Jakab nyomán járva a Caminót, lépésről lépésre hullottak le rólam a kötelékek, amelyek hétköznapjaimhoz láncoltak. Eltávolodva addigi valóságomtól, a kemény küzdelmek, őszinte belső párbeszédek és az égiek mindent látó tekintete által lecsupaszítva, esélyt kaptam, hogy megízleljem az ÉN VAGYOK állapotát. 800 kilométeres gyaloglásom Saint-Jean-Pied-de-Porttól Santiago de Composteláig szédítő utazássá vált testi, lelki és spirituális szinten egyaránt.

Simon Brigitta