Wass Albert – Erdély örök mesélője

Erdélyi indulás és irodalmi sikerek

Wass Albert Válaszúton született egy régi erdélyi nemesi család fiaként. Gyermekként már átélte az impériumváltás feszültségeit – családi emlékezések szerint jelen volt az 1919-es kolozsvári tiltakozások idején, amikor a román katonaság sortüze sokakat sújtott. Ez a megrázó élmény is hozzájárult ahhoz, hogy egész életében szívügye maradt az erdélyi magyarság sorsa.

Fiatalon Debrecenben, Németországban és Franciaországban tanult. Erdészeti és agrármérnöki képzettsége különösen érzékennyé tette a természet hangjaira – erdők, folyók, állatok gyakran válnak művei főszereplőivé.

Első regénye, a Farkasverem (1934) azonnali sikert aratott, és elnyerte a rangos Baumgarten-díjat. Kortársai tehetséges prózaírónak tartották: tájleírásai és emberábrázolása kiemelte a fiatal erdélyi írók közül. A harmincas években sorra jelentek meg művei, az erdélyi Helikon kör tagjaként pedig a transzilvanizmus eszméjét képviselte – azt a hitet, hogy Erdély soknemzetiségű világában békében kell együtt élni. Néhány kiadvány saját könyvespolcomról, erdélyi és torontói kiadások:

Háború, per és emigráció

A második világháború alatt Erdély frontvonal lett. 1945-ben Wass Albert családjával Nyugatra menekült. 1946-ban egy román népbíróság távollétében halálra ítélte háborús bűnösként. Az ítélet máig vitatott, sok történész szerint politikailag motivált volt. Az viszont biztos: e döntés miatt soha többé nem térhetett haza.

Előbb Németországban, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Tanított, kétkezi munkákat végzett, közben pedig folyamatosan írt. Az emigrációban a magyar közösségi élet egyik motorja lett: kiadót és folyóiratot alapított, és következetesen kiállt az erdélyi magyarság jogaiért.

Visszaemlékezések szerint a román állambiztonság is figyelte tevékenységét, sőt emigráns körökben olyan történetek is fennmaradtak, hogy merényletekkel próbálták elhallgattatni. Ezek részletei nem mindenben dokumentáltak, de jól mutatják, milyen félelemmel és tisztelettel tekintettek rá kortársai.

Az író lelki világa

Wass Albert műveit különleges érzékenység hatja át. Az erdő nála nem háttér, hanem élő közeg, amely együtt lélegzik az emberrel. Az évszakok váltakozása, az állatok viselkedése mind erkölcsi példázatként jelenik meg írásaiban.

Mélyen vallásos volt: Istent nem távoli uralkodónak, hanem a világ rendjének és összhangjának nevezte. Hite egyszerű üzenetet hordoz: aki összhangban él a természet törvényével, az megtalálja a békét.

Írásait ugyanakkor átitatja a székely humor is. Meséiben és novelláiban gyakran szerepelnek anekdoták, szellemes fordulatok, melyek oldják a történetek súlyát. Ez a kettősség – a tragikum és a derű – teszi olvasmányossá műveit.

Miért olvassuk ma is?

A kommunizmus évtizedei alatt könyvei tiltólistán voltak. A rendszerváltás után újra kiadták őket, és szinte azonnal óriási népszerűségre tettek szert.

Nekem személy szerint a Bujdosó imája verseskötet és A funtineli boszorkány 1990-es kiadása volt a két első olvasmányom, amivel teljesen magával ragadott,

2005-ben három regénye is bekerült a magyar olvasók 50 legkedveltebb könyve közé.

Ma is rendeznek Wass Albert-felolvasómaratonokat, irodalmi versenyeket, emlékesteket szerte a Kárpát-medencében. Olvasói számára könyvei egyszerre jelentik a hazaszeretet, a hit és az emberi méltóság tanúságát.

Gyerekeknek és felnőtteknek

Wass Albert különlegessége, hogy egyszerre írt meséket és nagyregényeket.

• Gyerekeknek: a Mese az erdőről, a Tavak és erdők könyve angyalai, állatai és erdei lényei a szeretetre, bátorságra és jóságra tanítanak.

• Felnőtteknek: a misztikus A funtineli boszorkány, a családtörténeti eposz Kard és kasza, vagy a szívbe markoló Adjátok vissza a hegyeimet! – mind-mind maradandó élmény.

Ezek a művek elérhetők a bigbandi.hu oldalon