"Ez a találkozás 1914. április 13-án este meg is történik - s Ady Endre - váradi lumpolások után - este 9 óra tájban - kikötött nálunk.
Apám Pesten volt, mint majdnem mindég s én Nagyanyám és öreg nagynéném társaságában láttam először szemtől szembe Adyt.
Csalódás volt, öröm és szomorúság.
A csalódás pár percig tartott - a kedvessége, a jósága, a hangja győzött.
örömöm volt, mert végre mégis teljesült a vágyam.
A szomorúság pedig megmaradt, mert én aki soha kimulatott férfit még nem láttam, az egész váradi mulatozás természetes következményeit - hátgerincsorvadásra magyaráztam.
Milyen jó - ez - gondoltam, hogy ezt a gyönyörű baráti érzést a halálig megfogjuk őrizni s nem rontja el - soha szerelem. Ady beteg s én Adyt úgy fogom szeretni, ahogy egy szentet illik."
