Isten létét mindennél ékesebben hirdetik a templomok. A formát öltött anyag, a művészetté nemesedett izzadságos munka, a szabadulást kiábrázoló hajó, az Úr szövetségét jelképező szentély, a Krisztus áldozatára valló oltár, a "vilkág világosságát" pompás színekre bontó míves ablakok és az égre törő tornyok minden száraz "istenérvnél" vagy fárasztó teológiai spekulációnál életesebben és valóságosabban hirdetik, hogy Isten él és uralkodik, bennünket szeret és megvált - Ő a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Isten léte nem személytelen, tőlünk független önmagáért való lét. Nem jellemző rá a természeti törvények rideg elvontsága, sem "a gép forog, az alkotó pihen" világidegen képzete. Jelenlétét, teremtményeivel való sorsközösségét hirdetik a templomok. Közöttünk van, miként a maguk anyagi valóságában falvainkban és gyülekezeteinkben a templomok.
