Bornai Tibor és Bornai Tibor? Talán csak nem önmagával fog társalogni a szerző? Nos, ezúttal másról van szó. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki hatvanéves korában, negyven évvel ezelőtt hunyt el, és fia, Bornai Tibor, aki akkor még csak tizenhét éves volt.
Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük történeteiből rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt időszak, amelynek kezdete éppen most, a könyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Erről a száz évről mesélnek ők ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványosbódéi előtti padon vagy egy Üllői úti bérház konyhájában. Sírós-nevetős könyv ez, dokumentumregény, minden benne szereplő tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, hogy mennyire rímel egymásra ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképletű verssorokat.
„Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott könyvektől a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?"
Kiderül majd, ahogy az olvasók az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átszőtt könyvben.
