Sorozatunk második kötetét tartja kezében az olvasó. ezúttal is két hasonló pályán dolgozó, azonos szellemi körbe tartozó, felelős gondolkodású értelmiségi életútját, elveit, tapasztalatait, gondolatait és aggodalmait foglalják magukba a hosszú órák beszélgetéseit megőrző sorok. A pálya bár nem azonos léptékű, mégis azonos ívű. Kondor Katalin sok-sok éve az egyik igen népszerű szerkesztője a Magyar Rádiónak, itt felnőve vált az intézmény vezetőjévé, Borókai Gábor pedig pályája első felében lett kormányszóvivő, államtitkár, majd szinte semmiből, lelkes csapata élén építette fel a Hír Televíziót. Két sikeres ember - mondhatnánk, ha nem lenne tény, hogy már egyikük sincs a helyén. A sajnálkozásnak azonban itt nincs helye. Többre vagy másra lenne szükség. Arra, hogy az építők ne tűnjenek el mindhiába, mert a nemes akarat és a tiszta szándék elkárhoztatása mögött mindig csak üres légvárak maradnak.
Szóval pokol és mennyország az, amiről beszéltünk a januári kristálytiszta hóban, az ablakon át szemezve a dobogókői Hotel Manréza jókedvű rigóival. A mai kor mindennel felszerelt (és megvert) embere valóban határán jár mindkettőnek.
