Ha szívvel-lélekkel igyekszünk élni, az nem olyan, mint amikor egy cél felé törekszünk. Inkább olyan, mintha egy csillag felé tartanánk az égen. Sosem érkezünk el hozzá igazán, azt azonban egyértelműen tudjuk, hogy jó irányba haladunk.
Nagyon sokan nem merjük megmutatni, kik is vagyunk valójában, mert tartunk mások véleményétől, ítéletétől, félünk, hogy nem vagyunk elég jók. Mit jelent az, hogy valaki önbecsüléssel közelít a dolgokhoz? Hogyan fogadhatjuk el tökéletlenségünket? Hogyan tehetünk szert mindarra, amire szükségünk van, és hogyan engedhetjük el mindazt, ami visszatart minket? Miért teszi lehetetlenné a valahová tartozást a beilleszkedés kényszere? Szerethetünk-e valakit úgy, hogy közben eláruljuk? Szerethetünk-e jobban másokat – például a párunkat és a gyermekeinket –, mint saját magunkat? Ha pedig megkerestük és beazonosítottuk az akadályokat, a szerző által nyújtott tíz „útjelző” segítségével eljuthatunk az önbecsüléssel élt életig.
