- Az ott, Hohenlohe jobbján, az tehát a híres madame Bizenko? - kérdezte Czernin gróf asztali szomszédját, Mérey követet; a gróf ép most, 1917 december 20-án, érkezett Wienből Brest-Litowskba és először vett részt közös diner-n az oroszokkal a citadella törzstiszti barakkjában.
- Madame Bizenko - felelte Mérey, - a jelenkori világpolitika prímadonnája, asztalunk egyetlen női ékessége.
Czernin végigfuttatta pillantását e különös asztaltársaságon, ahol a kissé Ferencz József császárhoz hasonlatos Lipót bajor herceg elnökölt: napsütötte, zárkózottarcú német, osztrák, magyar, török, bolgár és orosz tisztek ültek itt s közöttük a sápadt, szemüveges munkások, mint nagy falba vert apró, pillogó ablakok, melyeken át egy idegen világ tekint be. Ott ültek továbbá a diplomaták, udvariasan előrehajló testtartással, arcuk nem annyira személyüket, mint inkább családjukat képviselte. Oly hanyagul csevegtek, mintha csak kártyát osztanának. Igen - és mind e sok ember között ott ült, bánat-fátylazta csúnya arccal, madame Bizenko, az egyetlen asszony.
