Búcsúkeringő

A neves cseh író regényében öt fejezetbe sűríti egy meg nem nevezett – de nyilvánvalóan cseh – fürdővároskában összeverődött néhány ember életútjának metszéspontjait. Az öt fejezet – öt nap. Ezalatt szerelmek lángolnak fel és lobbannak ki, tragédiába torkollik a végzetet kihívó játszadozás a sorssal. Az action gratuite-re, a századelő francia regényhullámának indíték nélküli gyilkosságára emlékeztet az a mód, ahogy Jakub – a regény egyik főhőse – mérget csempész egy ismeretlen nő gyógyszeres fiolájába, majd „működni” hagyja a sorsot. Egyébként a regény nyolctagú, véletlenül összekerült társaságának mindegyike meghatározott típust képvisel. A kissé elnagyoltan, néhány vonással megrajzolt szereplők között van gazdag amerikai; helybéli szoknyabolond és nagy orrú nőgyógyász; az esztelen, oktalan és leküzdhetetlen féltékenységet megtestesítő szépasszony és fiatalember; a csinos, de üresfejű és nagyravágyó ápolónő; a kevésbé csinos, de nevelőapját mégis elcsábítani képes fiatal lány, és végül a nőktől üldözött, országszerte ünnepelt zenész. A regény mozgalmas és gyorsuló cselekménysora mögött politikai tartalmú szimbólumok bukkannak fel: husángokkal felszerelt, karszalagos aggastyánok hada üldözi a kóbor kutyákat, Jakub, pedig, aki irtózattal nézi barbár működésüket, megment egy kutyát: hajdani politikai fogoly létére szolidáris az üldözött lényekkel. Egyébként búcsúzik barátaitól, ismerőseitől, a várostól, sőt magától az országtól is, amelyet – miként a szerző is, nem sokkal regénye megírása után – örökre elhagyni készül, nehéz szívvel, hiszen „egyetlen hazájából megy el és nincs másik”.
Kundera műveinek sorában e regény az olvasmányosabb munkák közé sorolható, de keserű tapasztalatokat hordoz.