Carlos Castaneda - A végtelen aktív oldala

A harcos-utazók nem panaszkodnak - folytatta Don Juan. Kihívásként kezelnek mindent, amit a végtelen ad nekik. Egy kihívás az kihívás. Nem személyes. Nem lehet áldásként  vagy átokként kezelni. Egy harcos-utazó vagy győzedelmeskedik a kihíváson, vagy a kihívás pusztítja el őt. Győzni sokkal izgalmasabb, úgyhogy győzz! Azt mondtam neki, könnyű ezt mondani, de megvalósítani már más dolog, és hogy a megpróbáltatásaim megoldhatatlanok, mivel abból erednek, hogy embertársaim képtelenek arra, hogy következetesek legyenek. - Nem a körülötted lévő emberek a hibásak. Ők nem tudnak segíteni magukon. A hiba benned van, mert te tudsz segíteni magadon, de hajlasz rá, hogy egy mély szinten megítéld őket. Ítélkezni minden idióta tud. Ha megítéled őket, csak a legrosszabbat fogod belőlük kihozni. Mindnyájan, emberi lények foglyok vagyunk, és ez a börtön késztet bennünket arra, hogy ilyen szánalmas módon viselkedjünk. Számodra az a kihívás, hogy úgy fogadd el az embereket, ahogy vannak. Hagyd őket békén. - Ez alkalommal tökéletesen tévedsz, Don Juan. Hidd el nekem, egyáltalán nem érdekel, hogy megítéljem őket, vagy hogy valamilyen módon beléjük gabalyodjak. - Nem fogod fel, miről beszélek - erősködött kitartóan. - Ha nem vagy tudatában a vágyadnak, hogy megítéld őket, még rosszabb állapotban vagy, mint gondoltam. Ez a harcos-utazók hibája, amikor elkezdik folytatni az utazásukat.