Caspar Ursinus Velius - Tíz könyv a magyar háborúról

„Alighogy a török szultán, Szulejmán leverte a szolgalázadást, vágyván a Magyar Királyság elfoglalására, óriási sereget gyűjtött, és minden erejét felkészítve, a magyarokra támadt. Vele szembe Lajos király sietősen szedett-vedett és nem eléggé erős sereget állított fel. Ott a csata kezdetén csaknem az összes magyar váratlanul megfutamodott. Maga a király, mikor menekülés közben a lova egy magas kőkerítést kísérelt meg átugrani, elbukott, és a mély mocsárba süllyedve vesztette életét. Azután a török sereg a Duna mindkét partját széles sávban tűzzel-vassal egészen Győrig pusztítva, a teljes Magyarországot végigdúlta. Miután a zsarnok hatalmába kerítette Budát, más városokhoz hasonlóan felgyújtotta, mindössze a vár és a királyi palota maradt épségben.”

„Mivel aztán a híres Ferdinánd király rájött arra, hogy aki Budát, az ország székhelyét és fővárosát birtokolja – annak a városnak a tekintélye ugyanis különösen nagy a magyarok között –, az könnyen az ország többi részét is a hatalma alá hajthatja, figyelmét a királyi székhely visszafoglalása felé irányította.”